2011. december 21., szerda

"Kényelmesebb áldozatnak lenni" - Interjú

Halk, sámánikus zene. Tárgyak és színek sokasága. Az asztalon gyertyák, füstölők, apró szobrocskák és az elmaradhatatlan Tarot-kártya. No meg egy fekete macska, világító zöld szemekkel. A másik kettő körülöttünk nyújtózik. A helyszín sokat sejtet. Dithténél vagyunk, a Debrecenben élő javasasszonynál...

– Úgy tudom, nem szereted, ha jósnőnek titulálnak. Akkor minek tartod magad?

– Évek alatt tudatosult bennem, hogy nem jóslás az, amit én teszek, hanem sokkal inkább javaslásnak lehet nevezni. A javaslás a testi-lelki gondokból, bajokból való megszabadítás képességét jelenti, a meglátni és megláttatni tudást, miáltal a bajba jutott és életében elakadt hozzáforduló embert a bajától megszabadítja és erőt ad neki életének és sorsának viselésére. Tehát a kibillent állapotot képes az egyensúly irányába visszaállítani. Ez minden.

Én csak javaslok, de nem kényszeríthetek: vagy megfogadja az illető a kapott tanácsot, vagy nem. Akik jósoltatnak, mert a jövőjük izgatja vagy nyugtalanítja őket, azok többsége nem arra keresi a választ, hogy mit hoznak magukkal a múltjukból, miért úgy történtek a dolgok az életükben, ahogyan, milyen döntéseket hoztak a jelenbe vezető életútjukon. A múltunkból adódik a jelenünk, amit a jelenben teszünk vagy nem teszünk, az vetíti előre a jövőnket. A felelősséget nem háríthatjuk sem a körülményekre, sem másokra, mert mindennek oka és rendelt ideje van, ami az életünkben történik.

– A Dithte jól hangzó név. Hogy találtál rá?

– Ez a két keresztnevemből – Henriette Edit – adódott. Amikor a hívást megkaptam arra az útra, amin máig járok, kerestem a nevet, amivel azonosítani tudom magamat. Mentem az utcán és egyszerre, mintha súgná valaki, vagy mintegy belülről feltört a név így: Ditte, az ember lánya…

A Ditte az Editnek egy változata. Tehát nem kellett nevet változtatom a változással. A Henriettéből a h-t tudatosan középre illesztettem. A számok rezgéstörvénye szerint mindez az adni tudást, a tápláló és gondoskodó erőben növekedést és annak közvetítő erejét növeli, de egyúttal a h maga megmérettetés alá is helyez, mintegy igazító erőként az Ég törvényeinek tiszteletben tartásához.

– Mi volt az eredeti foglalkozásod?

– Szerintem nem volt eredeti foglalkozásom soha. Érettségi után tanító szerettem volna lenni, de a sorsom másképp intéződött, férjhez mentem és hamar megszületett a két fiam. Azután tíz évvel később még egyszer elkapott a hév, ügyvédi pályán terveztem a jövőmet. Ez kirobbantója lett végül a családi életem végleges felborulásának. Ma úgy látom ezt, hogy mindezen akadályok nem véletlenül keresztezték az utamat.
A munkámat egyébként egészségügyi területen végeztem ügyviteli és szervezői munkaterületen. Mindig emberekkel foglalkoztam, szerettem azt, amit csináltam.

– Hogyan jutottál el innen a javasláshoz?

– Voltak hatások, amelyek egész életemben – mint bárki mást is – értek. Az én életemben a nagymamám volt döntően meghatározó, aki beszélt az ő életéről, megéléseiről, elmesélte az álmait, amelyek számára mindig jelezték, mi készül a család életében. Mélységes empirikus tudása volt, bölcs megfigyelései, amiket megosztott velem. Egy állandó és folyamatos tanítás volt, amit tőle kaptam. Erre persze sokkal később ébredtem rá. A másik meghatározó hatást a sógornőm jelentette. Ő foglalkozott cigánykártyával, de csak játékból, hobbi szinten. Mindig piszkáltam, amikor összejöttünk, hogy nézzük már meg, mit mutat meg a kártya. Kíváncsi voltam, mit lát meg.

– Ezek a hatások már tényleg afelé terelhettek, ahol most vagy.

– Igen, de történt ennél fontosabb is. Egyszer jött a kártya által egy jelzés, ami halálos betegségről szólt. És néhány hónap múlva valóban beteg lettem, két évig kínlódtam. Orvosok serege nem találta meg a betegségem okát, pedig igen fenyegető tünetei voltak, és komolyan is vették. Tehát nem rajtuk múlott a gyógyulásom, hiszen ők mindent tőlük telhetőt megtettek. Aztán történt valami velem és megláttam, hogy van remény, van segítség. De ez nem a hivatalos tudomány útja volt.

A Gondviselés adta a gondolatot és odaigazította a lépteimet, ahol a gyógyulásom eszközeit megtaláltam. Így gyógyíthattam meg végül magamat. Mindenki hülyének nézett, amikor a könyvtárakat bújtam gyógynövények és különböző „vajákos” módszerek után, és nem értették, hogyan bízhatok abban, hogy ilyen úton meggyógyulhatok. Ez azóta sem változott, hiszen az életelveim miatt máig „célkeresztbe” kerülök újra és újra. Nem akarok téríteni és meggyőzni senkit az igazamról.

– Mi történt ezután?

– A felépülésemet követően nagyon izgatott, hogyan gyógyulhattam meg, amikor a kártya azt jelezte, hogy halálos betegségem lesz. Ezért beszereztem egy cigánykártyát és kezdtem megfigyelni a jelzéseit. Eközben láttam meg, hogy mennyire fontos, hogy miként értelmezzük a jeleket, az összefüggéseket, és mit mondunk ki. A negatív jóslás minden energiámat, ami a gyógyulásomhoz szükséges lett volna, megállította. A saját bőrömön keresztül kellett meglátnom azt is, hogy nem lehet egyetlen jóslást sem, egyetlen emberi tudást sem az Ég törvényei fölé helyezni. Soha nem gondoltam és terveztem azt, hogy én egyszer az legyek, ami lettem. Szó szerint így adódott.

– Hol kezdődött a pályád?

– Egyszer megkeresett egy régi barát, aki a vendéglátás területén dolgozott és akinek időnként jósoltam, s azzal állt elő, hogy menjek el az ő kávézójába, ahol megtalálhatnak engem mások is. Olyan eredeti szolgáltatást akart, ami sehol máshol nincsen a városban.

Fenntartásaim voltak ugyan, de igent mondtam. És ettől a pillanattól eldőlt a sorsom, nem tudtam „kiszállni”, mert olyan „ostrom alá” kerültem. Egy év múltán pedig újabb fordulat történt: ez a jó barát egy tragikus autóbaleset után meghalt. Kezdettől fogva nagyon zavartak a kávéházi zajok, de az ígéretet illik megtartani, ezért maradtam. A halála után viszont a magam elgondolása szerint ténykedhettem.

– Milyen eszközökkel közelítesz a vendégeidhez?

– Elsőként mindenképpen a születési időpontot kérdezem meg. Ebből tudni lehet, hogy a születéskor kapott útravaló tekintetében hol tart most az illető. Aztán jön a kártya, ami inkább csak a bizonyosság jelei, az útjelzők miatt szükséges. Magam egyébként „számmániás” vagyok, a „számokhoz száműzött”. Minden benne van a születésünk és a kapott (szerzett) nevünk számaiban.

– Mit teszel, ha valami rosszat üzennek a kártyák?

– Mindig megmondom, amit érzek, látok, a közelgő bajt sem hallgatom el. De fontos szabály, hogy nem mehet el senki megroggyantabban, mint ahogy ide jött, hát hiszen azért jött ide. Fel kell vértezni az illetőt arra, ha most egy meredekebb életszakasza következik. Meg kell magyarázni neki, hogy hova visz, hogy mi lehet a dolog üzenete. Nagy baj, ha az, aki emberek életébe bármiképpen beavatkozik, végzetet és nem esélyt keres, erőt adás helyett kinyilatkoztat, ráolvas a tőle segítségkérőre.


– Vannak emberek, akik úgy érzik, megátkozták őket…

– Mindennek megvan az oka. Az átokszerű állapotnak is. Megvan a maga előzménye. Ez persze kínos az embernek, mert akkor tükörbe kéne néznie. Biztos, hogy csak az a hibás, aki a rosszat tette? Te soha nem kívántál senkinek rosszat? Sokkal kényelmesebb áldozatnak lenni: ja, hát nekem nem kell változnom, engem rossz, gonosz erők megátkoztak. Fontos tudni: nem véletlenül kerültem olyan helyzetbe, hogy rontható voltam. A szentírásnak is van erre vonatkozó passzusa: „Ahogy a madár elszáll, úgy az ok nélküli átok sem teljesül!”

– Magadat szoktad elemezni?


– Elemezni igen, de önmagamnak jósolni sohasem. Minden ember elfogult önmagával szemben. Annyira közel állunk magunkhoz, hogy nem tudunk rálátni magunkra eléggé.

Ha tanácsra van szükségem és nagy kérdésem van az életem alakulását illetően, akkor imádkozom és útbaigazító jelet kérek, komoly helyzet esetén pedig a Ji-Kinghez fordulok.

A tradíciók és a hagyományaink tisztelete nélkül hosszú távon nem lehet megtartani az életet. Minden népnek vannak csak rá jellemző hagyományai, ami védi, összekovácsolja és megőrzi őket. Nekünk magyaroknak igen gazdag az ebbéli hagyatékunk, élnünk kell vele.

– Hogyan telik egy napod?

– Ma például kimentem Napfelkeltét nézni Zelemérre. A tévét alig kapcsolom be. Inkább olvasok, mindenfélét, nem szorítkozom csak ezoterikus művekre. Igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra. Egyedüli káros szokásom a cigaretta. A bennünk levő démonokat valamivel jól kell lakatni. Az enyém a füstöt szereti.
Semmit sem teszek, amiben nem találok örömöt és szépséget. Takarítani is lehet örömből. Ha csak tehetem, évszaktól függetlenül igyekszem minél több időt a természetben, a szabad Ég alatt tölteni. Amit nem örömből, hanem kényszerből és görcsösen teszünk, azon hosszú távon nem lehet áldás.